24/08/2026
Álom az álomban🌟
Három nap kellett, hogy feldolgozzam és leírjam nektek ezt a csodát.❤️
A kezdet:🌱
Kaptam egy felkérést lovas (zenés) bemutatóra a Nagyvázsonyi Lovas Pikniken.
Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy arra jussak: én a tanítványaimmal együtt szeretném tartani a bemutatót.
Hogy miért?
Nem azért képzem a lovaimat, sem a tanítványaimat, hogy bemutatókon vegyünk részt, sem magamat. Természetes kommunikációt oktatok a legkisebbeknek minden tőlem telhető időben. Ez a munkám, a kutatásom, az életem. Akkor miért is ne mutatnánk meg, hogyan is vannak a dolgok nálunk a Lovodában? - én vagyok a gyerekek szószólója - hiszem , hogy velük kezdődik minden
A folyamat:🐎
A szülők beleegyeztek, bizonyos gyerekeket kértem fel, akik legalább 2 éve járnak hozzám és elmúltak 5 évesek – ők is beleegyeztek – sőt mondhatni nagyon örültek a felkérésemnek.
A már megtanult dolgokból raktam össze az előadásunkat, amit mindössze 4x gyakoroltunk el (a ló is csak ennyiszer) a bemutató előtt – tehát amit láttak a nézők, az nem egy hosszú időn át gyakorolt performance volt, hanem egy hosszú időn át tartó tanulás, amiben egy játékos párbeszédet láthattak, ami már évekkel ezelőtt elkezdődött, hogy a kapcsolat idáig eljusson és még mennyi mindent el lehet érni a megfelelő úton haladva.
Az eredmény:👩👦👩👦👩👦
Igazi csoda –
Megálmodtam egy álmot, miről álmodnak a gyerekek – miről, ha nem egy szárnyas lóról, akivel lehet játszani, beszélgetni, táncolni stb.
A gyerekek pontosan azt mutatták meg, ahogyan mi együtt dolgozunk – örömmel, bátorsággal, alázattal, szeretettel, kommunikálva – odafigyelve egymásra, kapcsolódva emberhez-lóhoz.
Ugyanaz a jó hangulat volt a bemutatón, mint amit mi minden egyes foglalkozáson tartunk. Örömmel, játékosan, biztonságban – ezek nagyon fontos dolgok, amelyekből semmi sem hiányzott ott sem, pedig a helyszín idegen volt – rengeteg emberrel, rengeteg ingerrel, mégis ez a fiatal ló párbeszédben maradt a gyermekekkel, akik párbeszédet kezdeményeztek vele – a lovak nyelvén.
Még ma sem tudom igazán feldolgozni – olyan, mintha álom lett volna –, büszke vagyok a gyerekekre, a lovamra, hogy minden körülménnyel, minden körülmény ellenére ők képesek voltak egymással foglalkozni, befelé figyelni és azt tenni, ami nekik és a lónak jó – figyelmen kívül hagyva a tömeget.
Akik nem mellesleg többször is tapssal ismerték el a gyerekek munkáját, ami igazából játék volt és buli.
Ui: A hibalehetőség mindenhol ott van, az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e megbirkózni vele és máshogyan gondolni, vagy pedig képtelenek vagyunk a fejlődésre. Én a gyerekeknek is mindig azt mondom, ez az előadáson sem volt másképp:
„Semmi baj, próbáld újra!
Semmi baj, segítek!
Semmi baj, előfordul!
…” – mivel élőlényekről beszélünk, akik kommunikálnak, ráadásul születésüktől kezdve nem ugyanazon a nyelven – hogy a viharba ne lenne benne pár nézeteltérés, nyelvnyújtás vagy bohóckodás?
A lovam is csak 5 éves – a gyerekek is csak 5, 6, 8 évesek –, akik tökéletesen megmutatták, milyen egy lóval való igazi párbeszéd, amit a ló is „beszél”.
Szerettem volna megmutatni , hogy egy jó kezdet mennyire fontos - ez a Rebeka Lovodája a képek pedig magukért beszélnek
