27/09/2025
15 éve született meg a HEDD név
🌬 Van pillanat, amely egy életre bevésődik – nálam egy hideg, csontig hatoló őszi reggel volt ez, amikor megszületett a HEDD név.
Néhány nappal ezelőtt olyan idő jött el, ami ritkán hagyja érintetlenül az embert: a nyárból hirtelen zuhantunk át az őszbe. Az a fajta csontig hatoló, nyirkos hideg volt, amikor a szél a csontok közé fúrja magát, az eső pedig szüntelen permetként áztat. Még a szervezet is tiltakozik, mert nemrég hagytuk magunk mögött a 35–40 fokos nyarat.
A héten, amikor a jelenlegi csapattal egy tréning közben éreztem ezt az őszi hideget, megszólított bennem valami. Nem tudom megmagyarázni, miért – talán csak egy jel volt, egyfajta megérzés. Elkezdtem visszaszámolni az éveket, és rájöttem: eljött a jubileum.
Pontosan ugyanez a hideg, szürke, szeles őszi idő volt az, amikor megszületett a HEDD név, tizenöt évvel ezelőtt.
Akkoriban Mandyvel, a szolgálati kutyámmal sétáltam. Ő már vizsgázott K9 EDD kutya volt – bajtársam, későbbi nagy tanítóm.
A hadikikötő területén jártunk: előttünk a Duna öble, hadihajókkal, mögöttünk a csaholó kutyatelep a közelben egy sorakozóval. A hadihajók fémes kontúrjai kontrasztban a lágy őszi fényekkel, és a levegőben ott volt a folyó illata, a fém, a nedvesség elegye. Ezt a panorámát láttam Mandy mellett lépdelve — a Duna, a hajók, a kikötői, a távolodó lábak zaja.
Egy tréningre készültünk, és közben már a közelgő afganisztáni misszióra is. Mandy ekkorra már nem csupán kiképzett kutya volt, hanem bajtárs, akivel egészen más utat jártunk, mint a többiek.
Pedig a kezdetünk egyáltalán nem volt könnyű. Amikor megérkezett a kiképzésre, sokan azt mondták: felkészületlen, alkalmatlan lesz. Szinte az elején el akartak választani minket egymástól. Egyetlen éjszaka döntötte el a sorsát. Azt mondták: ha másnap reggel nem teljesít egy nagyon összetett feladatot, kikerül a rendszerből. Nem aludtunk egy percet sem. Egész éjjel gyakoroltuk a feladatot – és másnap reggel Mandy végrehajtotta. Olyan szinten, hogy maga a kiképző sem értette, hogyan lehetséges. Így maradhatott a rendszerben, és onnantól már senki sem kérdőjelezte meg a helyét.
Kevesebb időnk, kevesebb lehetőségünk volt a felkészülésre, mint másoknak, de minden pillanatot kihasználtunk. A kiképzés végén egy világszerte elismert szakember gratulált nekünk – ez volt az első igazi elismerés, amely máig mérföldkőként él bennem.
Ez a közös út mutatta meg számomra, hogy másképpen is lehet képezni. Hogy nem a sablonok követése a lényeg, hanem a kölcsönös bizalom, a kitartás és a hűség. Ez az eltérő gondolkodás, ez a másik út vezetett oda, hogy bennem megszülessen a gondolat: az Explosive Detection Dogs (EDD) rövidítés elé odatesszük a H-t, mint Hungarian. Így lett H-EDD, vagyis HEDD.
Mandyből így lett bajtárs és legenda. Nemcsak az élete, hanem az öröksége is része annak, hogy a HEDD megszületett, és hogy ma is tovább él.
Azóta másfél évtized telt el. Annyiszor lehetett volna abbahagyni, hogy megszámolni sem tudnám. Annyi buktató, annyi csalódás, annyi hátat fordító tekintet kísérte ezt az utat, hogy néha magam is elhittem: ez lesz a vége.
Mégis, ahogy a folyó kerülgeti a köveket: hol szűkül, hol csörgedezik halkan, majd újra erőre kap, bővül, szélesedik — úgy haladt ez a gondolat is tovább. Sokszor csendben, szinte észrevétlenül, máskor nagyobb lendülettel, de mindig előre.
És közben jöttek társak is – kevesen, de olyanok, akik hittek benne, hogy ez az út mégis folytatható. Az egykor magányos gondolat így lassan mégiscsak csírázni kezdett, majd emberek kapcsolódtak hozzá, és idővel közösséggé nőtte ki magát.
Ma már látom, hogy ez a név olyan, mint egy tölgyfa: erős gyökerekkel kapaszkodik a múltba, lassan, de biztosan nő felfelé, és méltósággal áll, bármit hozzon az időjárás. Egy gondolatból indult, de mára élő, erős, és dicsőségesen álló közösség lett belőle.
És ahányszor kimondjuk a „HEDD” nevet, benne van Mandy is. Ő volt a kezdetek védjegye, és ma a most szolgálatban lévő kutyáink – családtagjaink – viszik tovább ezt az örökséget, öregbítik a nevet, hogy valóban olyan legyen, mint egy tölgyfa: erős, időtálló, és méltósággal álló.
