22/12/2025
A legutóbbi szeminárium külsős hallgatójának kérdése adott válasz. Már nem érzem feladatomnak -vállalhatatlan s egyben nagyon kimerítő,kiábrándító feladat volt embereknek az ,,ALAPOT" megtanítani. A legtöbb esetben érezhető volt a teljes értetlenség, behozhatatlan lemaradás az emberi mivolt tekintetében.Igaz, a célunk az emberképzés de ez a réteg már meghaladta képességeinket és a feladatkörünket.... :S Inkognitóban, több kutyaiskolában tett látogatásom során (újra) szembesültem azzal ->teljes elkorcsosulás jellemzi korunk kutyával való foglalkozását mind gazda és képző személy tekintetében.A tréner egyáltalán nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel és híján van a humán területen történő formális tudás átadásával. (vannak hozzá értők🙏) Igaz a kettő 2 különböző szakma.Egy yo tréner a gazdát tanítja persze ennek feltétele a yo nyersanyag amiből dolgozhat. Napjainkban már nagyon nagy ritkaság számban megy h vki a megfelelő alapvető emberi normákkal rendelkezve, teljes elhivatottsággal foglakozik a kutyájával a megfelelő időt szentel kettőjük kapcsolatának felvirágoztatására.Rosszul szeretik az állatokat s a kellő ismeretek hiányában ,,nem tud de azt hiszi h tud" mentalitás fényében ,,elégíti ki az állat igényeit". Attól h vkinek van kutyája nem azt jelenti h alkalmas is a gazda szerepére. Sajnos, az emberi kapcsolatokra és működésre u ez igaz. A felületesség a hitvány kényelmesség, tudásra való hajlam hiánya ami rengeteg feszültséget hordozva magába átírta az értékrendeket....Az urbanizáción és domesztikáción átesett állatok élete a mezőgazdasági állatokéra hajaz! Többnyire kimerül a tartásban. A kutya és gyereknevelés közti párhuzam azért vonható mert a ,,nő mint a gaz" sémát erősítve, rossz értékek mentén egyfajta eltorzult kompenzálással történik ill valósul meg a végkimenetele.
