23/03/2025
Loptam.
Hé, te! Igen te, aki végre eladtad a negyedik emeleti körfolyosós józsefvárosi ékszerdobozodat, hogy elmenekülj a főváros mocskából és bűzéből, és kiköltözz a madárcsicsergős zöld közepén álló, fehérre mázolt, antracit tetős álomotthonodba! Adok pár tanácsot, hogy jobban be tudj illeszkedni a vidéki közösségbe.
Már a kiköltözés előtt feltétlen kösd a generálos lelkére, hogy vágja tarra az egész telkedet. Száz éves diófák, bőtermő cseresznyék, pompás rózsabokrok, sudár fenyők, pusztuljatok! Ha esetleg mégis meghagyott valami élőre emlékeztetőt, vágd le, irtsd ki, gyomirtózd le.
Az így felszabadult területet térkövezd le.
Amit nem lehet letérkövezni, öntsd ki betonnal.
Ha mégis maradt egy kis fű, akkor azt szórd fel fehér kaviccsal. Egyáltalán ne gondozd, hogy jövőre úgy felverje a gaz, mint egy csernobili óvoda udvarát.
A ház előtti részt ízlésesen kulékaviccsal töltsd fel. Dugjál azért közé néhány ványadt tujacsemetét, mert kell a zöld. Biztos jól fogják érezni magukat a kilencven fokos kövek között. Ha a kövek az úttestre gurulnak, véletlen se lapátold vissza őket.
A megmaradt 30 négyzetméteres gyepedre vegyél egy félmilliós robotfűnyírót, és telepíts automata öntözőrendszert.
A következő évben úgyis rájössz, hogy még ezzel is sok a munka, és műfüvet teszel a helyére.
Ha nem voltál elég figyelmes, és a házad előtt véletlen maradt egy gyümölcsfa, akkor hagyd a földön megrohadni a termését. Aztán vágd ki a francba.
Kérj a jegyzőtől birtokvédelmet, mert a szomszéd fájáról a te gondosan nyírt pázsitodra hullik a levél.
Panaszkodj, hogy milyen rohadt meleg van.
Szereltess fel másfélmilliós árnyékolórendszert, és naponta legalább háromszor locsold fel a térkövet.
Lépj be a helyi Facebook-csoportba, és kérdezd meg hol van a legközelebbi NorbiUpdate üzlet. Akadj ki, amikor azt mondják, hogy 30km-re.
Felháborodott posztokban panaszkodj, hogy hétvégén füvet nyírnak, kalapálnak, reggel kukorékol a kakas, este ugat a kutya, traktor megy el a ház előtt, nyüszít a körfűrész, sír a flex, jár a Family Frost, zenél a gázos, jön a tollfelvásárló.
Érdeklődj, hogy lehet a leghatásosabban elűzni a telkedről a madarakat, mert nem tudsz aludni a kornyikálásuktól.
Háborodj fel, hogy nincs a településen jóga, pilates, vagy spinning.
Járj mindenhova kocsival, akkor is, ha parkolóhely keresése több ideig tart, mint maga az út.
Panaszkodj, hogy miért van ennyi szúnyog, bogár, rovar, mindenféle soklábú izé. Irtsd ki azokat is mind egy szálig.
Vedd meg a legkényesebb, legfoglalkozósabb munkakutyát, lehetőleg vizslát, dobermant vagy Border Collie-t, esetleg egy hisztis dalmatát. Egy hónap után und meg, és soha többet ne vidd se sétálni, se kutyaiskolába. Ha a szomszédok panaszkodnak, hogy folyton ugat, és nyüszít, mond nekik, hogy az övék is.
Látványosan sóhajtozva, puffogva és pofákat vágva gyere ki a helyi Coopból, hogy ezen a rohadt településen még olyan alapvető élelmiszereket sem lehet kapni, mint a tönkölycsírafasírtpor, a tofupépkása és az extraszűz avokádómagolaj.
Gyűjts petíciót, hogy a közelben lévő futballpályát azonnal számolják fel, mert még este is ott hangoskodnak, a reflektorok pedig pont bevilágítanak az ablakodon.
Írj felháborodott posztot, hogy a kis Krizosztomot ezen a nyüves településen még egy nyomorult padeledzésre se lehet beíratni.
Munkába igyekezve, (vissza Pestre) a dugóban ülve posztold ki, hogy igazán használhatná mindenki a tömegközlekedést, mert nem tudsz haladni.
Írj levelet az iskolaigazgatónak, hogy teljességgel felháborító, hogy nincs az iskolának anyanyelvi szintű nepáli nyelvoktatója, pedig a kis Krizosztom a nyarat egy buddhista kolostorban fogja tölteni lelki békéjének keresgélésével.
Minden tavasszal és ősszel kérdezd meg a helyi csoportban, hogy mi ez az ocsmány trágyaszag.
Háborodj fel, hogy télen füst van.
Minden nap húsz percet állj járó motorral az iskola előtt a kis Krizosztomra várva.
Nyáron grillezzél faszénen, de véletlen se gyújtsd be normálisan, és locsolj rá három flakon gyújtófolyadékot, hadd okádja a füstöt egész este.
Panaszkodj, hogy nincs semmi program.
Ha program van, panaszkodj a zajra, lobogtasd a csendrendeletet, végeztess zajmérést.
Ha véletlen kimész egy programra, másnap hosszú posztban fikázd a szervezést, a sztárvendéget, a kaját, és minél jobban hangsúlyozd ki, hogy úgy általában az egész mennyire a te szinted alatt volt.
Véletlenül se az udvari kocsibeállódon, urambocsá’ a garázsodban állj meg, parkolj nyugodtan az amúgy is szűk út szélén. Hasonszőrű szomszédjaiddal igyekezzetek felváltva parkolni az út jobb és bal oldalára, hogy az egész utcán csak szlalomozva lehessen végigmenni. De az is jó, ha mindkét oldalon végig parkoltok, hogy el se lehessen férni köztetek.
Ha véletlen van járda, még jobb. Parkolj oda.
Hétvégén öltözz be csinibe, pattanj kocsiba, és irány az erdő! Véletlenül se a kiépített parkolóban állj meg, egészen addig menj befelé az erdőbe, míg
a) nem akad el a kocsi
b) elég széles az ösvény
c) az erdész nem állja utadat.
Akkor aztán parkolj rá egy galagonyabokorra vagy vadetetőre, és indulhat a túra. Öt perc után legyen eleged az egészből, de azért csinálj pár mosolygós szelfit Facebookra.
Vegyél három paradicsompalántát, és ültesd el őket. Cserépbe.
Indíts petíciót a hatvan éve ott működő játszótér megszűntetéséért, mert hangosan pattog a labda.
Ősszel köss a fejedre kockás kendőt, vegyél fel kötényt, kapard le egy bolti lekvár címkéjét, tegyél mellé három bolti paradicsomot, és csinálj pár szép szelfit. Mehet is fel Instára.
Önigazolásképpen indítsd TikTok csatornát, ahol a még Pesten maradt szerencsétlen városi puhányokat győzködöd arról, hogy milyen csodás a vidéki élet, és te soha többet nem tudnál a betondzsungelben lakni.
Esténként a párnádba zokogva aludj el, átkozva a napot, amikor kiköltöztél ide az isten háta mögé tíz kilométerrel (földúton), kívánd a pokolba az egész proli tanyavilágot, és a sok szaros gumicsizmás bunkó parasztot.
Álmodozz végtelen üzletsorokról, légkondicionált plázalevegőről, pumpkinspice Starbucks lattéról, aluljárók húgyszaggal keveredett giroszillatáról és a hetvennégyes busz megnyugtató morajáról.
