SaveSierra

29/12/2019

Végre suliban!! 😀😀😀
Minden percét élveztük, nagyon vártuk már, és most jött el az idő!
A CsKSE suli senior klubjában voltunk ma délelőtt, és Sierra olyan kis lelkes volt, hogy öröm volt vele dolgozni 😀
Formáltunk, hurcibáltunk játékokat, ügyeskedtünk bólyák közt, nagyon jó hangulatban telt az alkalom, igazán örülök, hogy végre suliban voltunk!! 😀

03/12/2019

Ezt most csak úgy :)
Vagyis nem teljesen...
A projektet ugyan lezártam, de akárhányszor Sierrára nézek, vagy Kittihez megyünk tornázni, eszembe jut az elmúlt egy év.
Különösen így volt ez ma, ugyanis pont egy éve, 2018. december 3-án hoztam létre az oldalt, és indítottam útnak az első posztot :)
Azóta sokminden volt, izgulás, aggódás, öröm és boldogság, és persze rengeteg hála!
Eltelt egy év, túl vagyunk rajta, és én nagyon örülök, hogy akkor így döntöttem, hittem, és belevágtam. Így most van egy boldog kutyám, (vagyis 3 :D ) amúgy meg ki tudja... nem is gondolok bele.
De a lényeg, minden jó ha a vége jó.
Most itt alszik a kis ordasom, nagyokat szuszog, mozog a lába, szerintem épp azt álmodja, szalad :)
És ez nagyon jó így :)

27/10/2019

Visszakaptam a régi kutyámat :)

Először is: rég jelentkeztünk, mert nálam is befigyelt egy kis betegség. De már minden rendben (majdnem) :)

Az örömhírem viszont az, hogy egy kimondhatatlanul nagy KÖSZÖNÖM kíséretében ezennel a SaveSierra! projektet lezárom :)

Szinte pont egy évvel ezelőtt kezdődött, és emlékszem, hogy mikor elsőre észrevettem, hogy Sierra sántít, még álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire intenzív lesz ez az év. Nem sejtettem, hogy ekkora költségekkel kell majd szembe néznünk, de azt sem, hogy ilyen fantasztikus támogatásban lesz részünk.

Nem szeretnék most Oscar díj átadósan végig köszöngetni mindent, de pár dolgot szeretnék kiemelni, amiért nagyon hálás vagyok!

A legelső bejegyzésem, ami az első kétségbeesésemből és kilátástalanságom okán született, több, mint 30.000 embert ért el. Mindez Nektek köszönhető, mindenkinek, aki megosztotta.

A közzététel után egy csomó ismerősöm, barátom egy emberként adta jelét annak, hogy támogatja az ügyünket, amitől napokig, hetekig nem tértem magamhoz. Hihetetlen volt látni, hogy abban a világban, ahol egyre nagyobb a közöny, és egyre durvább, erőszakos dolgok jönnek szembe a hírekben, az embereket érdekelte egy kutya-gazdi páros, és megmozdultak az ügyért.

Hálás vagyok az összes lájkért, megosztásért! Mindig is az volt az alapelvem, hogy ha valaki csak egy megosztással is hozzájárul a sikerhez, azzal megadja az esélyt, hogy ha Ő nem is tud segíteni, de az üzenet eljuthat ahhoz, aki tud.

Hálás vagyok mindazoknak, akik felajánlották, hogy kölcsönöznek nekünk pénzt, hogy a műtétekkel ne kelljen késlekedünk. Ezt a családból és a közvetlen baráti körünkből többen is megtették, de addig ismeretlen emberek is jelezték, hogy tudnának így segíteni. Végül családon belül oldottuk meg és becsületesen igyekeztünk minden forntot visszaadni.

Hálás vagyok mindazoknak, akik bármilyen művészeti termék megvásárlásával vagy bármilyen adománnyal hozzájárultak a költségeinkhez! A segítségükkel a teljes költség 63%-a gyült össze, ami számunkra hatalmas segítség volt!

Hálás vagyok az összes lelki támogatásért, érdeklődésért, vigasztalásért, amit kaptam, kaptunk! A férjem türelme nélkül, a családom - különösen anyukám - segítsége nélkül ezt lehetetlen lett volna végigcsinálni.

És nagyon hálás vagyok az összes orvosnak, Dr Papp Zalánnak, valamint a Primavet csapatának, és Lippai Kittinek a Fiziopanziónak, akiknél a kutyám végig a legjobb kezekben volt!

A jelenlegi helyzet az, hogy még járunk Kittihez, heti egy alkalommal. Sierra egyre szebben terheli a lábait, de azért látszik, hogy ha fárad, akkor látható a sántítás. Fontos, hogy megtaláljuk azt az arany középutat, hogy erősödjön, de ne terheljük túl.
A kedve viszont nagyon nagyon jó!!!! :) És ugyanolyan hülye, mint eddig :) Hozza a labdáját, dumál, morog, ugat, pofázik állandóan, egyszerűen megunhatatlan.

Visszakaptam a régi kutyámat, amit Nektek köszönhetek!!

Mindent kifizettünk, minden kölcsönt visszaadtunk, nem volt könnyű, de megcsináltuk :) A projektet ezennel lezárom!

A SaveSierra oldal marad, mert igyekszem továbbra is jó ügyet szolgálni vele. Ha továbbra is maradtok a követői, hálásan köszönöm!

És készülök még egy kis meglepivel is, addig is kitartás :)

04/09/2019

Üdv :)

Legutóbbi posztom igen nagy érdeklődést váltott ki sok fórumon! Nem gondoltam, hogy ennyi embert megmozgat ez a téma, de nagyon örülök annak, hogy rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, ami számomra azt jelzi, hogy a sok rossz mellett mégtöbben vannak azok, akik a kutyázást komolyan gondolják, és szeretnének tenni azért, hogy jobban csinálják!

Ez is azt jelzi, hogy ez egy igen fontos téma, ezért ennek kapcsán ma délután 4 órától a Panda Rádióban a felelős kutyatartásról beszélgetünk.
Ha van kedvetek, tartsatok velünk!
fm 103,5

Üdvözlet Sok szeretettel köszöntjük a Panda Rádió Szegedi Stúdiója honlapján. Az online lejátszóra, vagy az ikonokra kattintva tudja hallgatni a rádiónkat. Kellemes rádió hallgatást kívánunk! A Panda Rádió Szegedi Stúdiójának Hivatalos acebook oldala Határok nélkül – Hí...

31/08/2019

A kutyatámadás után.
Tegnap írni akartam, de aztán lebeszéltem magam róla.
De most, így másnap mégis azt gondolom, hogy muszáj írnom, a felelősségről, mert történt tegnap egy kellemetlen eset, ami azóta is nyugtalanít.
Már az elején mondom, baj nem történt, Sierra jól van, a legnagyobb kár szerintem a lelkemben esett, de majd kiheverem.
(Ja és a képen egyébként Sierra van, és azért vicsorog, mert ugat. Ugyanis várja, hogy dobjam a fát a vízbe. :) Ez egy régi kép, szándékosan kerestem meg ezt, mert nem szeretnék semmilyen módon személyeskedni, még azzal sem, hogy másik kutyát teszek fel illusztrációnak)
Szóval.
Meggyőződésem, hogy Sierra rendkívül szépen kommunikál. Ha valaki sok, leállítja, ha valaki fél, azt szépen oldja, stb.. Azt gondoltam, hogy ez minden problémát át tud hidalni.

Sajnos nem. Tegnap Sierrát megtámadta egy kutya. A fajtája, kora, gazdája mindegy, nem az a lényeg. Mi egy padnál ültünk, békésen kávézgattunk, beszélgettünk, Sierra a lábamnál feküdt. A kutyát a gazdája elvileg láb mellett "sétáltatta", a pórázát a kutya maga mellett húzta a földön. Ahogy észrevette Sierrát, lassan megindult felé, a gazdája több parancsára sem reagált, konkrétan megszűnt neki a világ. Én akkor még mindig azt gondoltam, jöjjön bármilyen kutya is, Sierra tudja intézni, mert ő jobban látja a dolgokat, mint mi, emberek. Ahogy azt a suliban tanultuk, leengedtem a pórázt - mert ugyebár pórázon nem ismerkedik két kutya!!! - de Sierrának lehetősége sem volt ismerkedni, a kutya rárongyolt, és betolta a pad alá. pár másodperces hangos acsarkodás volt, a gazda is odaért, szétszedtük a két kutyát. Sierra panaszosan ugatott még egy darabig, de aztán lerázta magát és részéről szerintem rendben is volt a dolog, szaglászott, minden úgy ment, mint addig: békésen.
Na hát nálam azért ez nem ment olyan könnyen, bennem maradt a feszkó, mert egyrészt megijedtem, másrészt elöntött a düh.
Nem fér a fejembe, hogy olyan helyen, ahol percenként visznek kisebb-nagyobb kutyát, ott hogy meri valaki póráz nélkül vinni a kutyáját? Én magam is szeretem póráz nélkül vinni őket, de azt olyan helyen teszem, ahol miénk a tér, és nincs idegen kutya, akivel vita lehet.
Nem értem, hogy miért ilyen felelőtlenek, meggondolatlanok az emberek? Fel sem merül bennük, hogy ezzel kárt is okozhatnak? Mi van, ha kisebb kutyám van? Mi van, ha rosszul harapja meg és sérülést okoz? Mi van, ha ez hamarabb történik, mikor Sierra még a műtétek miatt nem mozog ilyen jól? Bele sem akarok gondolni ezekbe.
Azt akartam írni, hogy akinek nem inge.... de nem .... igenis vegye magára mindenki, hogy a felelősség egyen egyenként mindenkit érint, aki kutyát tart, sétáltat.
Én városban mindig pórázon viszem a kutyáimat, annak ellenére, hogy kipróbált helyzetekben 10-ből 10-szer vissza tudom őket hívni.
És itt a KIPRÓBÁLT helyzeteken van a hangsúly. Tudom, hogy ha emberrel, kutyával, macskával, nyúllal, őzzel, sünnel, kisebb rágcsálókkal, vagy kajával találkozunk, akkor vissza tudom őket hívni.
De ezek a kipróbált helyzetek.
A városban túl sok a változó. A sok ember, a közlekedés, stb. Tisztában vagyok azzal, hogy bármennyire is fegyelmezettek a kutyáim, ők akkor is kutyák, és történhet olyan váratlan helyzet, ami új és kijön a kutyámból a Hulk. Nem lehet mindenre felkészülni, ezért van a póráz.
A tegnapi gazdi is azt gondolta, minden helyzetben tudja uralni a kutyáját, de az a kutya felülírta ezt az álomképet. Remélem, ráébresztette a gazdáját arra, hogy nincs ez rendben így.
Nem szükséges a póráz levétele ahhoz, hogy mindenki lássa, nekem okos kutyám van.
Örülök, hogy a tegnapi sztori, enyivel le is zárult és ha csak egy embert is elgondolkodtat, amit írtam, akkor megérte.

21/08/2019

Üdv Mindenkinek :)
Újabb híradással jövök!
Mostanában már nem történnek akkora nagy dolgok, mint pár hónappal ezelőtt, mikor benne voltunka sűrejében, de azért ezeka változások is kiemelésre méltók, mert szépen tükrözik, hol is tartunk.
A jelenlegi helyzet, hogy Sierra már nem közlekedik három lábon :) Mindig minden láb a földön van, megy, játszik, dolgozik, és ezt mindig négy lábon teszi :) A kedve kiváló, visszetért a régi vidám kutyám, ami szerintem több dolognak köszönhető.
Szerintem a fájdalma is múlik. Lehet, hogy még nem tökéletes a lába, lehet, hogy a lépések hossza még nem olyan, mint a jó lábáé, de az energiája és a kedve a régi :)
1-2 hónapja a barátnőm, aki ismeri Sierrát, mondta, hogy olyan megfáradtnak látja... Ez akkor nem esett jól - mármint észrevenni és igazat adni neki, hogy Sierra nem a régi.
Akkor egyébként is a sajnálat volt a legfőbb érzéseim egyike, és ebben a helyzetben ez nem segített a kedvemen.
Viszont arra tökéletes volt, átgondoljam a dolgainkat és észrevegyem, hogy ha én el vagyok kenődve, mert sajnálom, akkor ezt rá is ráragasztom és Sierra nagyon érzékeny mindig erre, szó szerint a tükröm.
Így aztán erőt vettem magamon és tudatosan kezdtem átformálni a mindennapjainkat. Nem csak az a tornát iktattuk be a napunkba, amit Kitti előirányzott, hanem a nap másik felében van egy közepesen aktív, de nagyon vidám, jókedvű játék, munka, keresés, vagy bármi.
Ez rendesen meghozta a várt eredményt, Sierra minden alkalommal keres valamit és jelzi, hogy kész a feladatra, szövegel, vakkantgat nekem, és látom a szemében a huncutságot :)

A tornáknak még nem vagyunk a végén, de mál beszéltünk a ritkításról. Még két hétig heti 2x, és aztán egyre ritkábban járunk majd, de megbeszéltük, hogy az első az, hogy minden láb a lehetőségekhez mérten a legjobb legyen :)

15/07/2019

Híreket mondunk :)
A véghajrában vagyunk :)

Megvolt a 2. műtét és most az az időszak van, hogy rendszeres tornával (heti kétszer Kittinél, a többi napon itthon) erősítjük Sierra műtött lábát.
Van is miért. Egyrészt úgy vélem, még fájhat neki. Leginkább egy pihenés utáni felállásnál látszik, hogy erőteljesen kímélné.
A tornán is rendszeresen kommandózik - ahogy Kitti mondja, ami azt jelenti, hogy megpróbálja 3 lábon elsunnyogni a feladatokat, de pechjére Kittinek jó kis cuccai vannak, amik szépen rávilágítanak ezekre a sunnyogásokra.

Ami viszont reménykeltő, hogy míg kezdetben mindig három lábon ment, később már csak a gyorsabb lépteknél volt három láb, de most már a gyorsabb léptek is mennek négy lábon. Időként rászólunk, hogy "Lassan!", meg, hogy "Tedd le a lábad!" :) De olyan kis tündér, hogy tudja már, és olyankor lassít és megy szépen négy lábon :)

Az kifejezetten tetszik, hogy a játék, a munka, a feladatok annyira bekapcsolják, hogy olyankor nem is figyel a lábaira és szépen használja mindet :) Figyelünk rá, erősítjük, de nem terheljük túl. Keskeny ösvény ez, de igyekszünk az arany középúton maradni :)

Ja.... és van egy új lyuk a bundán.... Hát miért ne? Nem volt elég a mellső lábán az infúzió, a hátsó lábán a műtéti borotválás, még én is leszedtem a szépséges bundából egy jó tenyérnyit, mert lett egy hotspotunk (felületes, viszkető bőrgyulladás, ami villámgyorsan terjed, nagybundás kutyáknál nyáron gyakori, úgy van esély az elején elkapni, ha lenyírjuk a szőrt, hogy levegőzzön a bőrfelület és fertőtlenítjük)

Szóval hajrá lyukasbunda, én már azért látom a célt :)

28/05/2019

Holnap dokihoz megyünk!
Elhiszitek, hogy eltelt két hét a második műtétünk óta? Holnap megnézik a sebet, és eldöntik, mikor kezdhetjük a fizioterápiát.
Sokszor jutott eszembe az elmúlt időszak, novembertől idáig. Az egyik legszívbemarkolóbb, amikor műtét után voltunk, és ragtapaszt kellett cserélni, sebet lekezelni. Néha biztos fájt neki, de soha nem bántott volna, ezt éreztem, tudtam, mert szerintem legbelül ő is tudta, hogy mindannyian a jót akarjuk. Ilyenkor nézett rám a nagy barna szemeivel, alul a szeme fehérje látszódott és némán kérdezte, miért kínzom? De mindig hitt nekem, mikor megsimogattam és elmondtam neki, hogy mennyire nagy hős, és ügyes!
A műtét után 1-2 nappal próbált járni, helyezkedni, csak az egyik oldalán tudott feküdni, nem találta a helyét sehogy, és ilyenkor nézett rám, és valószínűleg egyáltalán nem értette, hogy mit csiáltak vele? Miért hagytam mmár megint ott? Miért nem voltam ott, mikor felébret, és miért fáj már megint valamije brutáisan? Mire volt ez jó? kérdezhetné, és csak remélni tudom, hogy az, hogy ezzel adtunk neki jó pár fájdalommentes évet, majd kárpótolja. Bár ezt nem fogja így összekötni, mert csodálatos módon a kutyák az "itt és most"-ban élnek. Emiatt Sierra most valószínűleg azt gondolja, hogy ezentúl mindig három lábon kell majd közlekednie, mert a negyedik lába túlságosan fáj és gyenge ahhoz, hogy normálisan használja. De a legjobb az egészben, hogy én meg tudom, hogy mennyi jó dolog vár még rá, egészségesen, négy lábon :)
(a labda pedig csak illusztráció, mert bármennyire is háromlábű bicebóca a drágám, azért a labdáját mindig hozza, de a játék ennyiben most ki is merül, mert még póráznyugalom van)