26/05/2026
Látlak téged...
Sok jelentése lehet ennek a mondatnak.
Talán az egyik legszebb számomra, hogy úgy
próbállak elfogadni, amilyen vagy.
Nem akarlak megváltoztatni, inkább érteni
szeretnélek - hogyan tudom segíteni azt az utat,
amit közösen járunk.
Kezdem megérteni, mennyi elvárás van bennünk,
gazdikban.
Legyen okos, ügyes, szép, jól nevelt, szocializált stb.
Legyen... legyen.. legyen.
De mi lenne, ha egy nap elvárások nélkül
tekintenénk rájuk?🤔
Ha nem kellene megfelelniük nekünk minden
pillanatban...
hanem mi alkalmazkodnánk hozzájuk,
és kereteken belül engednénk őket kibontakozni.
Sokat foglalkozom mostanság ezzel.
Tanulom még, de a tapasztalatom az, hogy
megéri.
Figyelni, jelen lenni, értelmezni a dolgokat.
Megváltozott a kapcsolatunk.
Jobban figyelek a helyzetek miértjeire,
és sokszor magamban keresgélek az okokra.
Nem hibáztatom a szituációkért.
Inkább megvizsgálom hogyan voltam jelen vele.
Ha tudnátok mennyi "hibával" vagyok... ..de tudom, hogy ezzel a gondolattal
nem vagyok egyedül.
Sokan vagyunk így, csak nem mondjuk ki.
Mindannyian visszük magunkkal a saját
bizonytalanságunkat, félelmeinket, reflexeinket.
Emberből vagyunk, és senki nem tökéletes.
Én most azt tanulom: elfogadjam,
és azzal dolgozzak, amim épp van.
Lépésről - lépésre haladok.
Nem akarom siettetni az időt, ott tartok ahol.
A cél a tanulásban van.
Érteni azt nyelvet, amit Ők élveznek -
amiben egyre jobban megtaláljuk egymást.
..szerintem sokunkban ott van ez az érzés, gondolat.
