Radar, a vakvezető kutya

28/08/2026

Közelebb, mint gondolnánk

Ma hajnalban holdfogyatkozás volt. A teliholdat beárnyékolta a Föld. Úgy képzeltem, ahogy a napfogyatkozásnál szokott lenni: a kereken világító égitest fényébe valamelyik oldalról beúszik a másik égitest árnyéka, először fénysarlót, majd fénygyűrűt képezve. De nem. A Föld árnyéka valójában csak a Hold színét változtatja el ilyenkor. Narancssárgás, vöröses lesz a Hold. Ezt nevezik vérholdnak. Hajnali 4:30 és 5:50 között volt látható a jelenség, a nyugati égbolton.

Radar pontosan 4:30-kor, alacsony frekvenciájú lihegéssel ébresztett. Azzal a fajta lihegéssel, amiről a tapasztalt kutyások már tudják, hogy nem a meleg okozza, hanem a kutya rossz közérzete. Ebből persze önmagában még nem lehet kitalálni, hogy valamilyen fájdalma van, vagy valami miatt feszült. Az ok kiderítéséhez jó néhány körülményt kell ismerni, illetve lehetséges okokat ki kell tudni zárni.

Őszintén szólva a 9 éves együttélésünk tapasztalataira alapozva és a személyiségemből eredően nem esek kétségbe, ha Radar így viselkedik. Nem keresem azonnal az ügyeletes állatorvos telefonszámát, nem kérdezem meg a mesterséges intelligenciát vagy nem keresek rá a jelenségre a gugliban, nem veszem fel a kapcsolatot a kutyákhoz nálam jobban értő személyekkel, ezek helyett a legkézenfekvőbbnek tűnő okot keresem, ami most a telihold lehetett.
Radar közérzetét viszont azonnal igyekszem javítani. Felkelek, öltözöm és irány kifelé.
Ahogy ő is felkel, ahogy követ, a lépteinek ritmusából, a mozgásának nyugalmából vagy izgatottságából kiderül, hogy esetleg ízületi fájdalmai vannak, vagy sürgősen szeretne könnyíteni magán. Mindkettő nagyon-nagyon ritka. A műtött térdeit ha nyalogatja fektében, és utána liheg és még lassan is lépked, akkor biztosan fáj a lába, de ez a 9 év alatt talán ha kétszer fordult elő. Ha izgatott, pattogós, akkor nagyon kell neki pisilni, vagy egyéb dolga van, de ez is nagyon-nagyon ritka.

Ha a lihegés az aktivitás fokozódásával együtt megszűnik, az a kutya rossz közérzetének elmúlását jelzi. Így történt ez ma is. A feszültséget a mozgás, a szaglászás, a jelölgetés azonnal oldotta Radarban.
A kis bolt, ahol a reggeli friss kiflit szoktam vásárolni, még zárva volt, mikor odaértünk. Gondoltam, a nyitásig leülök egy közeli padra. Radar szokásos, magas szintű együttműködési készségét bizonyítva békésen heveredett le elém, egyik mancsát a cipőmön nyugtatva. Ez a gesztusa az, ami a kutya és ember közötti kapcsolatot erősíti, szorosan tartja. Számomra ez valami olyasmi, mint amikor az ember kézen fogva sétál azzal, akihez szívből tartozik. Ma reggel ez a mancsolás furcsa összefüggések felismerésére sarkalt engem azon a padon ülve.

A természet ciklikusan változó, ahogy a Hold látványa is az. A telihold napról napra fogy, majd újra növekszik, amíg ismét telihold nem lesz. Néha azonban vannak az általánosan megszokottól eltérő változások, mint a holdfogyatkozás, amikor a maximumból irtózatosan rövid idő alatt lesz minimum.
Radar már a 12. életévét tölti. A nagy testű kutyáknál a betöltött 2. év emberi élettartamra vetítve nagyjából 22 évnek számít. A 15. év pedig nagyjából 100-nak. Ezek alapján Radar most kb. 80 éves. Hogy hány és milyen minőségű életév áll még előtte, azt pontosan nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy a vége már közel van.
Közelebb, mint gondolnánk...

19/08/2026

Rohadt nagy szerencsém volt...

Egy szimpla videót akartam csinálni arról, hogy hogyan megyünk ki Radarral a lépcsőházból sétálni.

Amit a videóban látni lehet – lakásajtó zárása, lépcsőzés lefelé, kilépés a kapun, aztán haladás a járdán –, mindezt vakvezető kutyahám és póráz alkalmazása nélkül, úgy, hogy a kutya figyel rám, és vezényszavak nélkül teszi a dolgát, nem rohan ki az utcára: nálunk ez egy egyszerű napi rutin, immár 7 éve.

Pusztán ezt, amit a kutyaiskolákban kapuszabályként szoktak emlegetni, szerettem volna bemutatni nektek. De az élet néha bekavar.

Most két dolog is közbejött:

1. A bejárati kapu tárva és kitámasztva volt.
2. Az utcán, a kijárat vonalában épp egy kutyust sétáltatott valaki.

Mi itt a probléma?

Optimális esetben semmi.

De Radar erősen érdeklődik a kutyák iránt. A vizsgánkon ezért pontlevonást is kaptunk anno, természetesen jogosan. Ugyanis egy vakvezető kutyának (segítő munkája közben legalábbis) semleges viselkedést kell tanúsítania a környezetében tartózkodó más kutyákkal szemben.

Na, ez az, ami a kiképző kezében működik, a látássérült gazdánál pedig szinte soha. Hogy miért, az egy külön bejegyzést is megérdemelne. Röviden: a kutya eredendő ösztönei feletti kontroll gyakorlásához a gazdának kellő tekintéllyel kell rendelkeznie a kutya előtt. Ezt a viszonyt pedig a gazdának kell kialakítania, ez túlmutat a kutya intézményesített kiképzésén. Hogy ez még pórázon, netán póráz nélkül is működjön, számomra valódi próbatétel volt megoldani. Ahogy azonban az a videón is látható, sikerült.

Radar nem szalad oda a másik kutyához, hanem nyugodtan megvár engem, és miután elhagyjuk a szélfogót, továbbra is nyugodtan, szaglászva halad előre.

A rohadt nagy szerencse pedig az volt, hogy nem tervezett módon, de duplán nehezített pályás kapuszabályt tudtam lencsevégre kapni.

Az a nagy helyzet, hogy ahhoz, hogy a kutyánk így viselkedjen, legfőképpen saját magunkat kell fejlesztenünk. Nekem pedig saját megítélésem szerint kiváltképp sokat kellett dolgoznom magamon, hogy erre a szintre juthasson a viszonyom Radarral. Megérte. :)

14/08/2026

Minek a póráz?

A vakvezetőkutyákon a segítő feladatuk végzése közben a vakvezető kutyahámon kívül nyakörv és póráz is van.

De miért?

A hámfogóval (szaknyelven hámkerettel, vagyis azzal a kapaszkodószerű dologgal) felszerelt kutyahám szerepe az, hogy a kutya által vezetett látássérült személy érzékelni tudja a kutya mozgását. Elindul, halad, jobbra vagy balra eltérít, megáll. A hámfogót kézben tartva tudja tehát követni a kutya által diktált haladási irányt és tempót.

A póráz elsődleges szerepe közlekedés közben az állandó fizikai kapcsolat megtartása, akkor is, ha a hámfogó nincs a gazda kezében. Tipikusan ilyen helyzetek például, amikor az ember véletlenül elejti a hámfogót, vagy szándékosan engedi el azt.

Szándékosan akkor engedjük el, amikor a kutyát leültetjük, lefektetjük, magaspadlós, illetve szűk ajtónyílással rendelkező járműre felszállunk vagy onnan leszállunk, esetleg lépcsőzéskor.

Amikor a kutyánk segítő szerepben van, fix hosszúságú és viszonylag rövid, rugalmatlan pórázt alkalmazunk. Ha a kutyát valamiért fegyelmezni kell, azt elsődlegesen tiltó szóval tesszük, de ha az kevés, akkor a póráz határozott, de nem durva megrántásával. A rugalmas póráz ezt nem tenné lehetővé.

Helyi tömegközlekedési eszközökön Radar pórázát feszesen, de senzitíven szoktam tartani. Ezáltal érzékelni tudom a nyaka mozgását, amiből következtetéseket tudok levonni azokra a környezeti tényezőkre vonatkozóan, amelyekre reagál, vagy akár a közérzetére vonatkozóan is.

07/08/2026

"Nyaralni" voltam Radarral

Csak szerényen: a pécsi belvárosig utaztunk. Bejártuk a Via Arcadia bevásárlósétányt (magyarul bementünk az Árkád bevásárlóközpontba), majd felkerestünk egy szűk, kanyargós, régi kis utcában található pizzériát.

Szerencsére ma nagyjából nyolc fokkal alacsonyabb volt a csúcshőmérséklet, mint az előző napokban, úgy 32 fok körüli. Az égbolt is borongós, többnyire felhős volt, így a járda hőmérséklete még elfogadható volt ahhoz, hogy Radar kényelmesen trappolhasson rajta, kutyacipő nélkül is.

A pizzériában romantikus olasz a ca****la zene szólt, olyasmi hangulatú, mint amit ehhez a bejegyzéshez választottam. Valamivel ebédidő után érkeztünk, talán ezért, és a meleg miatt rajtunk kívül most nem is volt más vendég, pedig egy eléggé felkapott hely ez Pécsen. A légkondicionáló szépen t***e a dolgát. Az üdítő hideg, a pizzatészta vékony volt, a szósz számomra kellően paradicsomos. A feltét pedig se sok, se kevés – pont, ahogy szeretem. Nyami! :)

Radar elégedetten nyújtózott el a hűs kövön. Kapott ivóvizet és simogatást is. Valójában az utóbbi napok igénybevételmentessége miatt már nagyon benne volt a bugi a lábában, így jártunkban-keltünkben a korát meghazudtolva, élvezettel végezte segítő munkáját.

Te hol nyaralsz, hol nyaraltál, vagy hol szeretnél nyaralni a kutyusoddal?

rajongók

05/08/2026

"És mindenhova rángatod magaddal ebben a melegben is?"

Kérdezte egy ismerősöm, aki szintén vakvezetőkutyás.
- Igen. Válaszoltam neki.

DE!:

Hőségriasztás esetén hajnalban, napkelte körül viszem ki Radart az aznapi hosszabb (4000 lépéses) sétára.
Hőségriasztás idején ritkán megyünk boltba, vagy egyéb ügyeket intézni, akkor is nyitásra.
Hőségriaszrás idején napközben csak néhány percre, Radar szükségleteinek elvégzése idejére megyünk ki, ügyelve arra, hogy árnyékos helyen tartózkodjunk.
Hőségriasztás esetén még este is nagyon meleg van, naplemente után is, ezért olyankor csak közepes (1000 lépéses) sétákat teszünk.
Hőségriasztás esetén Radar hetente 2, maximum 3 alkalommal segít nekem a közlekedésben.
Hősigriasztás idején nem utazunk sehova, még kutyás strandra se, mert nincs rá garancia, hogy a buszon vagy vonaton lesz megfelelő léghűtés.
Hősigriasztás idején a lakás hőmérsékletét 25 és 27 fok között tartom, mert tartósan efeletti hőmérsékleten Radar már folyamatosan lihegne. Tudom, mert ilyen volt az első közös nyarunk néhány hete. Akkor döntöttem el, hogy a következő nyár már csak klíma berendezéssel jöhet.
Hőségriasztás alkalmával Radarral többet foglalkozok a lakásban. Húzósat játszunk, tárgyak kiválasztását játsszuk, eldugott játék megkeresését játsszuk, több a dögönyözés.
Hősigriasztás idején tehát a napi rutinunk eltér a megszokottól.
Hőségriasztás idejére időzítem a fizetett szabadságomat.

Szerinted túlzás amit csinálok? Vagy ez oké így? Esetleg tehetnék többet is?

rajongók

31/07/2026

A választás

Kilenc évvel ezelőtt, egy júliusi napon ajánlották fel nekem, mint vakvezetőkutya-igénylőnek, Radart.

Az esemény helyszíne az MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Iskolájának nappalija volt, Csepelen.

A kanapén ülve várakoztam, miközben az iskola vezetőjével beszélgettem. Egyszer csak kinyílt a terasz felőli ajtó. Zsuzsi Renkó, Radar kiképzője pórázon vezette be a kutyát.

Radar azonban nem igazán volt tekint***el arra, hogy pórázon van. Teljes erőből húzta Zsuzsit maga után. Bár retriever nyakörv volt rajta, ez cseppet sem zavarta. A talpai úgy csúsztak a járólapon, mint amikor egy autó kipörgő kereke hiába keresi a tapadást.

Lihegve egyenesen felém tartott, majd amint odaért hozzám, gondolkodás nélkül hanyatt vágta magát a lábam előtt.

Milyen cuki volt, ugye? 🙂 Az bizony!

Ma már tudom, hogy a felé nyitott emberek többségét hasonló lelkesedéssel fogadja. Akkor azonban biztos voltam benne, hogy ez a fogadtatás csakis nekem szól.

Az iskola vezetője ezután mesélni kezdett róla. Elmondta, mikor született, hol nevelkedett fel, miért kellett mindkét térdét megműteni, és azt is, hogy vár rá még egy beavatkozás, amelynek során eltávolítják a lábaiból a csavarokat. Erre azonban még legalább fél évet kellett várni.

Ha úgy döntök, hogy elfogadom, akkor a műtét utáni lábadozás idején már nekem kell majd ápolnom.

Közben lekerült róla a póráz, ő pedig teljesen megnyugodott.

A beszélgetés végén Zsuzsi elvitte Radart a kiképzésének utolsó, nagyjából kéthetes szakaszára.
Most úgy gondolom, úgy érzem, hogy a kezdeti nehézségek és későbbi megpróbáltatások ellenére életem egyik legjobb döntése volt, amikor igent mondtam Radarra.

A képet a leírt eseményen készít***e Schiff Mónika.

29/07/2026

Forró sztori

Mítoszrombolás, vágyak és érdekek összecsapása – de vajon ki húzza a rövidebbet?

A július 16-i kormányinfón hangzott el, hogy az ebek belterületi közterületre vonatkozó kötelező pórázhasználatát a segítőkutyák, így a vakvezetőkutyák esetében is „mostantól” mellőzni lehet.
Bár az indoklás – miszerint ha egy ilyen kutya pórázon van, azt munkavégzésként érzékeli – a vakvezetőkutyák esetében nem igaz (náluk ezt a szerepet a vakvezető kutyahám tölti be), lépjünk ezen túl, és örömködjünk!

Életszerű és szakmai indokok lehetnek: a településen nincs kijelölt kutyafuttató, vagy nem akadájmentes, vagy a megközelíthetősége nem az, vagy oda eljutni arányytalan megterhelést okoz, vagy nem biztosított a vakvezetőkutya/gazdája biztonsága, egészsége a futtatóban.

Én Radart a közvetlen környezetünkben, a háztömbünk körüli zöldterületeken póráz nélkül sétáltatom. 2017, vagyis a vizsgánk éve óta ezt nem tehetném meg, mert az addig ezt megengedő belügyminiszteri rendeletet akkor csendben helyezték hatályon kívül, de erről én csak 2020-ban szereztem tudomást. A kedvezmények visszavonásáról ugyanis nem szoktak média­hírverést csinálni. Mivel Radart póráz nélkül is tudom folyamatos kontroll alatt tartani, és ezt bármikor bárki előtt hajlandó vagyok bizonyítani, ezért aztán nem változtattam ezen a gyakorlatunkon. A környékünkön élő kutyások eleinte aggódva figyeltek minket, féltve kistestű kedvenceiket, amelyek többsége rendre acsarkodott Radarra a póráz végéről. Kettőnk együttműködése a póráz nélküli séták alkalmával is hamar eloszlatta a félelmeiket, kivívta tiszteletüket és elismerésüket.
Mégis, a szabálysértő magatartás tudatosulását követően nem olyan felszabadító számomra a póráz nélküli kutyasétáltatás, mintha az már nem volna szabálysértő. Tehát a hírt bejelentő videó engem igenis felvillanyozott! És azonnal el is hittem, hogy a „mostantól” a bejelentéstől számítva értendő. De nem! Szerencsére!

Egy vakvezetőkutyás jogász ismerősöm (egyébként öten is vannak ilyenek) szinte a videós hír közzétételével párhuzamosan küldte el e-mailben a vonatkozó jogszabály-módosítási javaslat eredeti szövegét. És itt már elkezdtem aggódni. Nem a várható könnyítés megvalósulása miatt, hanem az ennek kapcsán bennem felmerülő számos gyakorlati kérdés miatt.

Valóban az összes vakvezetőkutyát alkalmazó látássérült gazda képes olyan szinten kontrollálni a kutyáját póráz nélkül, hogy a helyzet ne okozzon semmilyen problémát a szabadon engedett kutya környezetében?
Valóban elég megbízni a látássérült gazda döntésében, hogy ténylegesen hol engedi el a kutyáját?
Minden egyes sikeresen levizsgázott vakvezetőkutya ténylegesen tudja teljesíteni a vizsgaszabályzatban lefektetett, a fegyelmezett viselkedésre és behívásra meghatározott sztenderdeket?

Az én válaszom a témakörben meglévő tapasztalataim alapján az adott kutyát kiképző szervezettől függetlenül mindhárom kérdésre egyértelmű: nem.

A vizsgaszabályzat nyilvános, megtalálható a MATESZE weboldalán. Az abban foglaltak jól és elég szigorúan szabályozzák ezt a kérdéskört. A vizsga ezen részének sikertelensége viszont nem eredményezi az egész vizsga sikertelenségét. Vagyis ha a fegyelmező rész nem nagyon megy, attól még meg fogja kapni a páros a sikeres vizsgáról szóló tanúsítványt.
A mai napon még hatályos jogszabályi környezet miatt ez nem is olyan nagy probléma. Mivel a póráz nélküli sétáltatás tilos, nem gond, ha élesben nem működik. Kivéve, ha erre az állapotra szabadul rá a tilalom eltörlése.

Valóban, a vakvezetőként levizsgáztatott kutyák kilencven százaléka szerintem ma már megfelelő szintű kiképzést kap. De mi, gazdák, ezen sok szeret***el és kevés következetességgel nagyon gyorsan tudunk rontani. Bocsi srácok, ez az igazság! (Akinek nem inge ne vegye magára.)

A "forgalomban lévő" (érvényes tanúsítvánnyal rendelkező és aktív) vakvezetőkutyák gazdái szerintem csak akkor lehetnének biztonságosan jogosultak a póráz nélküli sétáltatás kedvezményére, ha a fegyelmező vizsgát különálló modulként, külön vizsgán, előírt időközönként képesek lennének teljesíteni.
Az autókat is el kell vinni időnként műszaki vizsgára, nemde?

Szerencsére a jogalkotás folyamata most átgondolt, ésszerű; csak a választási ígéretek voltak és az előzetes bejelentések népszerűséghajhászók, populisták.
A profi jogszabály előkészítésről ez esetben volt szerencsém meggyőződni egy társadalmi egyeztetési folyamatba történő bevonás során. A rendelettervezet etikai és szabályozási szakvéleményét elkészítő szakember hihetetlen szaktudással és éles logikával tárta fel a módosítás kapcsán felmerülő és mérlegelendő körülményeket. Remélem, a munkája és a társadalmi egyeztetés nem lesz hiábavaló. Az eredeti, sok problémás és aggodalomra okot adó kérdést nyitva hagyó tervezet úgy fog megvalósulni, hogy annak eredményeként senki ne lehessen ennek a könnyítésnek a kárvallottja.

És ide a végére: a „mostantól” hétköznapi értelmezése az, hogy akkortól számítva, ahogy a „mostantól” szó kimondásra került. A divatos szóval politikailag átkeretezett értelmezése viszont időben sokkal tágabb, ahogy az „azonnal” szóé is.
Egy jogszabály valójában akkortól számít hatályosnak, ahogy azt a Magyar Közlöny nevezetű folyóiratban kihirdetik. Amikor ezt a bejegyzést írom, a szóban forgó jogszabály-módosítás még nem jelent meg a Magyar Közlönyben.

Neked is van véleményed erről? Esetleg le is mered írni azt?

18/07/2026

Iskola

Elsős lettem. Büszke voltam rá, hogy már milyen nagy vagyok. Jó leszek, ígértem anyunak. Az "orrommal" tanultam meg írni, olvasni. De megcsináltam. Az alsó- és felsőtagozatot, a gimnáziumot is. Középfokú nyelvvizsgát németből, az érettségit is, a matek épphogy, de meglett. Gyógymasszőr oklevél ok. Nonprofit ügyintéző és menedzser oklevél ok.
Azt viszont senki nem mondta, hogy az élet egy folyamatos tanulás lesz. És arra végképp nem számítottam, hogy egy kutya fog megtanítani lényeges dolgokra.

Arra, hogy nem számít, hogy kinek mutatod magadat, a lényeg az, hogy ki vagy valójában.
Arra, hogy az igaz szeretet az csendes, pont akkor jut kifejezésre, amikor kell.
Arra, hogy azért adunk, mert attól jobb lesz annak, akinek adunk.
Arra, hogy minden nap jó, még az is, amire azt mondanánk, hogy rossz.
Arra, hogy az erő ott lakozik mindenkiben.
Arra, hogy csak rajtam múlik, mit érek el az életben.
Arra, hogy ami egyszer elkezdődött, az egyszer be is fog fejeződni.

Igen... Ezeket a dolgokat az ember a szüleitől is megtanulhatná. Amikor azonban ezek a témák kerülnek szóba, a kibontakozóban lévő egónk még túlteng. Nem vagyunk készek befogadni az egyszerű, letisztult dolgokat. Vagy éppen hogy szóba se kerül ilyesmi, mert olyan maguktól értetődőknek tűnnek ezek a dolgok. Pedig ha körülnézünk, a világ nem ezt tükrözi.

Radar, az én négylábú tanárom lassan élete alkonyához közeledik. Szeme csillogását mintha már szürkehályog tompítaná, de a jutalomfalatokat még most is képes elkapni röptében, a levegőben. Meglátjuk, mit mond majd rá a szak-állatorvos. A vér- és vizeletvizsgálat eredményei negatívak. Korához képest az ízületei is jók. Jókedvű, játékra mindig kapható, bármiből bármennyit megenne. Munkakedve töretlen, de erről azért ősszel kérek majd egy szakértői véleményt.

17/07/2026

Normális vagy?!

Ezért most páran megint kikövetnek majd...

Hé, te önkéntes kölyöknevelő! Hazudozol, sumákolsz, okoskodsz, betartasz, mivel önkéntes vagy és örülni kéne, hogy egyáltalán segítesz?

Attól, hogy önkéntesként nevelsz fel egy vakvezetőnek szánt kölyökkutyát, még nem csinálhatsz vele azt, amit akarsz.
Attól, hogy önkéntesként nem kapsz pénzt a kölyökkutya neveléséért, nem ingyen dolgozol. Szakmai támogatást és szaktudást kapsz cserébe.
Attól, hogy önkéntes vagy, még kötelez az aláírásod a szerződésen.
Attól, hogy önkéntesként foglalkozol egy kölyökkutyával, még nem képzelheted magadat jobb szakembernek, mint a kölyöknevelési program vezetője.
Attól, hogy a vakvezetőkutya jelöltek felnevelési módszertanának nincs hangzatos marketing neve, attól az még egy speciális módszer.
Attól, hogy az interneten olvastál valami okosat, vagy egy podcastben hallottál valami okosat, vagy egy vlogban láttál valami okosat, vagy egy hobbi kutyaiskolában mondtak valami okosat, vagy a futin mondtak valami okosat, neked még mindig a kölyöknevelési program módszerét kell alkalmaznod.
Attól, hogy felneveltél már egy, vagy több kutyát magadnak, vagy másoknak, attól még muszáj követned a kölyöknevelési módszer útmutatásait.
Attól, hogy autóval jársz, még gyakran kell használnod a tömegközlekedési eszközöket a kutyával, mert ezt is időben meg kell szoknia.
Attól, hogy kertes házban élsz, még el kell járnod a kutyával futtatóba, mert ezt is időben meg kell szoknia.
Attól, hogy jó helye volna az udvaron, a kutyát a lakásban kell tartanod, mert ezt is meg kell szoknia.
Attól, hogy vidéken élsz, még el kell járnod a kutyával nagyforgalmú városokba is, mert ezt is meg kell szoknia.
Attól, hogy olyan cuki egy 8 hetes labi kölyök, még következetesen, okosan, nem csak szeret***el kell felnevelni.
Attól, hogy nem tartod magadat a speciális nevelési módszerhez, szélsőséges esetben akár alkalmatlanná is válhat a kutya a vakvezetésre.
Attól, hogy mennyire vagy együttműködő a kiképző szervezettel, attól függ az is, hogy végső soron mennyibe fog kerülni egy vizsgára bocsátott kutya.
Attól, ha hibázol, még nem vagy rossz ember, attól még lehetsz jó kölyöknevelő, ha tanulsz belőle.
Attól, ha úgy érzed, hogy bár belevágtál, de mégsem neked való a kölyökkutya nevelés és visszaadod a kutyát, még nem leszel rossz ember, sem sikertelen, épp ellenkezőleg.

Az önkéntesség nem való azoknak, akik nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak az együttműködésre. Szerencsére vannak a vakvezetőkutya jelöltek felnevelésére alkalmas önkéntesek is.

Ezt a bejegyzést IS MAGÁNSZEMÉLYKÉNT írtam, és semmi köze Radar kölyöknevelőjéhez!
Ilyesmit és így egyetlen vakvezetőkutya-kiképző szervezet sem írna, írhatna le, soha.

16/04/2026

🦮 Radar van a képen! ♥️ Tiszta celeb, nem?

https://www.facebook.com/share/p/1Crk44apHh/

Egy vakvezetőkutya nem „csak” segít.
Ő az, aki megáll a járdaszegélynél, kikerüli az akadályokat, és minden nap biztonságot ad.

Április 18-án ezt most nem oktatók, hanem maguk a látássérült gazdák mutatják meg – úgy, ahogy ők élik meg nap mint nap.

Ez nem előadás. Ez valóság.

📍 Budapest, Vakvezetőkutya-kiképző Központ
🕙 10:00–14:00

👉 https://eselyunk.hu/iden-latasserult-emberek-tartjak-a-vakvezetokutyas-bemutatot/
📷 MVGYOSZ