31/12/2025
„Ne simogasd, mert megerősíted a félelmét” ...tényleg igaz ez szilveszterkor a kutyáknál?
2025 utolsó napján azt gondolom, már mindenki tudja, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy a kutyája biztonságban átvészelje az estét. Zárd be, engedd be a házba, kapcsolj be háttérzajt, játssz vele, adj neki finom kaját, ha érdekli, tereld el a figyelmét, legyen biztonságos hely, ahová bújhat… ha nem láttál ilyen posztot az elmúlt napokban, biztos, hogy nem is használtad az internetet.
Viszont amiről kevesebb szó esik ilyenkor, az az, hogy szabad-e simogatni a kutyát, amikor fél?
Biztos, hogy hallottad már a következő tanácsot: ne simogasd, ha fél, mert megerősíted benne a félelmet.
Szilveszter közeledtével minden évben előkerül ez a tanács, jó szándékú és logikusnak tűnik és évtizedekig ez volt elfogadott. Viszont az alapvető tévedés az, hogy a félelem nem egy tanult viselkedés, hanem egy érzelmi állapot, amit nem lehet jutalmazással „megerősíteni”. Hiába simogatod, a kutya nem fog még jobban félni, ha pedig nem kér simit, úgyis otthagy és elsétál..
A modern viselkedéstudomány ma már tudja, hogy amikor egy kutya fél a petárdától vagy a tűzijátéktól, az idegrendszere túlélő üzemmódba kapcsol, stresszhormonok szabadulnak fel és a tanulásért felelős agyterületek háttérbe szorulnak.
A kutya nem tanul, csak reagál.
Mondok egy példát:
Képzeld el, hogy rettegsz a repüléstől, felszálláskor remeg a lábad, izzadsz, összeszorul a gyomrod. A melletted ülő ember megszorítja a kezed, és azt mondja: „Itt vagyok, minden rendben, együtt túl leszünk rajta.”
Mit gondolsz: attól, hogy megfogja a kezed, jobban fogsz félni legközelebb, vagy segít kicsit az, hogy kevésbé maradsz egyedül a félelmeddel?
Nem azért félsz, mert megnyugtattak és nem azért enyhül a félelem, mert „megjutalmaztak”.
A félelem nem egy viselkedés, amit választasz, hanem egy automatikus érzelmi reakció.
Ha pedig már itt tartunk, az is nagyon fontos, hogy amikor elkezdődik a petárdázás, tűzijáték és látod, hogy a kutyád fél, te ne ess pánikba!
Ne mászkálj fel-alá és mérgelődj káromkodva, az ablakon kifelé nézegetve percenként, mert a kutyád ezt látja és figyeli, amit csinálsz.
A kutyák nagyon érzékenyek a gazdi testbeszédére, hangszínére, légzésére. Nem azt hallják, amit mondasz ilyenkor, hanem azt érzik, milyen állapotban vagy.
Ha te pánikolósan viselkedsz, kapkodsz, magas, aggódó hangon beszélsz, feszült a tested, folyamatosan figyeled, „na most mi lesz”, akkor a kutya idegrendszere ezt így fordítja le:
„Jogos a félelmem. A veszély valós.”
Most képzeld el ezt emberként.
Pánikolsz, rettegsz, zúg a fejed, remegsz, gyors a légzésed, és a melletted lévő ember idegesen járkál, kapkod, aggódó hangon ismételgeti: „Jaj, mi lesz veled, baj van, baj van…”
Megnyugodnál, vagy átvennéd az ő feszültségét is?
A kutyád is pontosan ezt csinálja. Ezért fontos a különbség: nem az a cél, hogy érzelemmentes robot legyél, hanem hogy érzelmileg stabil támponttá válj.
Mit jelent ez szilveszterkor:
Legyél a kutyával, de maradj nyugodt, mozogj lassan, beszélj nyugodt hangon és ne sajnáld a kutyát érzelmileg túlfűtött hangon, sajnálkozva órákon át.
Ha odamegy hozzád, simogasd, ha hozzád bújik, törődj vele és legyél a stabil pont, nem a másik pánikoló fél.
Mindenkinek kitartást a mai estéhez és a következő pár héthez, mert egész január erről szól minden évben!
