08/06/2026
😊😊😊
Arról posztoltunk, hogy Szlovéniába igyekeztünk az előző hétvégén. Arról is láttatok képet, hogy milyen aranyos helyeken jártunk, milyen szép tájakat láttunk. Arról viszont ezen az oldalon nem esett szó, hogyan sikerült nekünk a kiállítás.
Akik ismerőseim, privát oldalamon már olvashatták, de szeretném veletek is megosztani, hogy mi is történt velünk igazán az előző hétvégén.
Pénteken reggel útnak indultunk, hiszen egy nemzetközi szlován hétvégére igyekeztünk. A három nap alatt 4 kiállítás várt ránk.
Ete csinosan, frissen nyírva utazott a kennelben, kedvenc helyén. Néha átmászott a szomszédba, de szomorúan konstatálta, hogy most nem volt mellette senki, egyedül jött velünk. Néha jó, hogyha egyedüli kutyaként élvezi az életet, fedez fel új helyeket. Amikor kicsi volt, kevés alkalom, lehetőség volt erre, viszont amióta különválasztottam a show és a sportkutyázást, gyakran utazom csak vele, és ugyanígy csak Gubával. Szóval útnak indultunk, és nemsokára meg is érkeztünk a fetsőien szép Roglába. Az út kanyargós szerpentineken vezetett fel, a kiállítás helyszínére, ami majdnem a síközpont területén volt található. Európa legmagasabban fekvő kiállítása ez, több, mint 1500 méterrel vízszint felett. Ehhez mérten az időjárás is a nem megszokott volt, hiszen ha sütött a nap, akkor égetett, az árnyékban meg fáztunk. Sőt, utolsó nap olyan vihar kapott el minket, hogy egy órán belül ért minket jég, olyna eső, ami szinte vízszintesen esett és napsütés.
Első délután egy CAC-on vettünk részt, ahol Ete eredményesen elhozta a Best of Breed - Fajtagyőztes címet. Későn lett aznap vége a programnak, így sötétben kellett megkeresnünk a szállát, amit - mint utólag kiderül - még kanyargósabb utakon lehetett megközelíteni. Jó tanács, hogy ne csak egy térképre hagyatkozzatok, hiszen a WAZE olyan útvonalon szeretett volna minket elvinni, amikor egyszer csak elfogyott alólunk az asztfaltos út az erdő közepén. Szerencsésen, több, mint 1 óra út után meg is érkeztünk a szállásunkra, ami habár csodálatos helyen volt, mégis, ha tudom előre, hogy ilyen messze van és ilyen utakon jutunk el oda, nem ezt választom. Magával a hellyel nagyon meg voltam elégedve, tiszta és rendezett volt, de ez az eljutás...kalandos volt, az egyszer biztos.
Másnap reggel felkeltünk, majd kényelmesen útnak indultunk. Szombaton két kiállítás is várt ránk, egy CACIB és egy délutáni klub az 1-es fajtacsoportnak. Természetesen mindkettőt izgalommal vártam. Ete pedig nagyon ügyesen is teljesített, hiszen mindkét alkalommal szombati Fajtagyőztes is lett. Én jól felégtem, ő jól elfáradt. De ilyen ez a popszakma.
Utolsó reggel gyors pakolás után elindultunk a végső megmérettetésre, ahol szintén egy CACIB várt ránk. Ete aznap is elhozta a BOB címet, és nagy reményekkel vártuk az utolsó Best In Showt. Minden nap részt vettünk a fajtacsoportban, de eddig egyik alkalommal sem választottak ki minket. Sokszor ránk sem néztek. Ezekre ilyenkor mindig úgy gondolok, hogy jó gyakorlás az ilyen alkalom. Mindig igyekszem úgy értékelni, hogy Ete önmagához képest mennyire volt ügyes, min kell még dolgoznunk.
A várakozás közben vihar támadt jégesővel, orkánerejű széllel. Szerencsére megéreztem előre, hogy itt valami készül, és még korábban elpakoltuk a sátrat és a dolgainkat is a pályáról. Felöltözve, ázva-fázva csücsültünk a sátor alatt, Ete a kenneljében kukkolta az embereket, akik éppen futva siettek a Best In Show ringbe, hogy ne ázzanak teljesen bugyiig.
Mire mi kerültünk sorra, varázslatos módon az idő megváltozott, pálfordulás. A nap kisütött, az eső elállt, Etével a ringbe léptünk. Az első kör után a bíró a legjobb 6 kutyába be is választott minket, ekkor az örömöm határtalan volt. Ete ügyesen ment, én jól éreztem magamat, a munkánk olyan folyékony és kellemes volt. Miután az egyéni bemutatás is megvolt, vártunk türelemmel. Én már rettenetesen boldog voltam, hiszen Ete gyönyörűen dolgozott. És legvadabb álmaimban sem mertem erre gondolni...végül ez a csodálatos, gyönyörű kiskutya a Fajtacsoportban 2. helyezést ért el!
Mérhetetlen nagy büszkeség fogja el ilyenkor a gazdit, plána, ha még a handler is ő. Mindig eszembe jut, hogy milyen gondosan nézegettem az E-almot, mennyire válogattam a kutyák között, és milyen nehezen hoztam döntést. De jól döntöttem, és ennek a gyümölcse hoz nekem boldogságot megannyiszor.
Etike azzal a szlován hétvégével nem csak 4x hozta el a Fajtagyőztes címet, és nem csak összeszedett egy Best Of Group 2. helyezést, hanem Szlován Champion is lett, és az utolsó előtti lépést is teljesítette, ami egy nagy álmomhoz kell. Már nem sok van vissza, hamarosan ezt a mérföldkövet is elérhetjük, ha minden a legjobban alakul...
