06/04/2025
Az új nemzedék
Hát, itt vagyunk, itt vannak… túl korán… még nem lenne itt az idejük. A nagy elődök túl hamar távoztak. A lelkünk egy (vagyis két) darabjával együtt.
Fáj ezt a képet látni, mert a szívem a felső részhez húz, oda tartozik, közéjük vágyik. Az alsó párosról viszont tudom, hogy nem véletlenül vannak most velünk. Rizsát Batyu személyesen választotta és a közös szűk egy év alatt sok mindent megtanított neki. A bántalmazott, megnyomorított lelkű kislány szépen kezdett is kinyílni a mi Jókutyánk mellett.
Aztán Batyukám hirtelen elment, Rizsa pedig teljesen összezuhant. Napról napra egyre rosszabb lett a helyzet, jobban félt, mint valaha. Új helyzetekben folyt a nyála, reszketett. Nekünk még nagyon korai volt, de a mérhetetlen gyászunkon keresztül is láttuk, hogy tenni kell valamit. Őt nem veszíthetjük el! Nem ezt ígértük neki! Segített kirángatni Batyut a Josta miatti búskomorságból, célt adott neki és megszerették egymást. Ezért félre kellett tenni a saját érzéseinket és beengedni valaki újat, aki tud rajta segíteni. Elvittük néhány menhelyre ismerkedni, hátha ott lakik az, akire szüksége van…
Pár ígéretes randi után beköltözött Loyd. Úgy lépett be az ajtón mintha mindig is itt élt volna. Egyetlen délután alatt kompletten helyre t***e Rizsa összetört lelkét! Még ma sem értjük, hogy pontosan hogyan csinálta és mi történt. Vagyis de… Küldték…
