25/06/2025
"TENGERIMALAC – CAVIA PORCELLUS -6.500 Ft-, A 4 hetes ifjoncok láthatóan szeretik az egészséges étrendet.🙂
A nevük igencsak megtévesztő és szakszerűtlen, hiszen semmi közük sincs a disznófélékhez (Suidae), mivel ezek is rágcsálók.
Rendszertanilag a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, az ún. patás körmű rágcsálók (Cavidae) családjába soroljuk őket.
Perui ásatások alkalmával – különösen az Ancon településeken – az ottani inka sírokból több alkalommal kerültek elő épségben maradt, de már teljesen mumifikálódott tengerimalac-tetemek.
E leletek alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy azok az állatok átmenetet képeztek a vad és háziasított, és széltében-hosszában tenyésztett változat között.
A tengerimalacok vad őseit (Cavia cutleri) Dél-Amerikában, Peruban kell keresnünk, ahol tömegesen előfordulnak, közönségesek. Ezeknek a kitenyésztett változatai a nálunk is könnyen beszerezhető és háziasított tengerimalacok.
A vad tengerimalacok ősi lelőhelye a bozót, csalit, a cserjés vagy fátlan pusztaság. Búvóhelyül föld alatti üregeket vájnak maguknak. Tartózkodási helyük könnyen felismerhető, mert a föld felszínén kikoptatott, feltűnő járataik vannak.
Az első példányok még a XVI. században, holland hajósok révén kerültek Európába. Nem csoda. A gömböc testű állatok egy csapásra megnyerték a tengerészek tetszését éppen úgy, mint a perui őslakosokét, az inkákét, akik mint házi- és áldozati állatokat tartották őket. A perui indián őslakosság háza táján úgyszólván mindenütt megtalálható volt. Szabadon jártak-keltek a szegényes viskók körül, és eközben megehették a tűzhelyek és étkezőhelyek körüli ételhulladékokat. Jelenlétüknek persze az indián gyerekek is örültek, gyakran játszottak velük.
Amikor az első példányok kontinensünkre érkeztek, csak játék és szórakozás céljából tartották, főleg a gyerekek és a vásári „szerencsekártya-húzók”. Így az a kedves szokás, amely szerint a gyerekek tengerimalacokat kapnak ajándékba, immár több mint 400 éves múltra tekint vissza.
A tengerimalacok mellső végtagjain – elég szokatlan módon – 4-4, a hátsókon 3-3 ujj található.
Testük hőmérséklete sem nevezhető átlagosnak, hiszen 37,8 és 39,5 (!) °C között változik. Légvételeinek száma 100-150 közötti percenként.
Egy-egy állatnak összesen 4 metsző- és 16 zápfoga van. Fogaik györkértelenek és mindvégig nőnek, éppen ezért rendszeres és arányos koptatásuk nélkülözhetetlen. A fogak folyamatos koptatásához gondoskodnunk kell kemény faágakról, magvakról, fogkoptatóról.
A tengerimalacoknak rendkívül érzékeny a szaglásuk, pl. a nitrobenzolból sokszor kisebb mennyiséget is képesek észlelni, mint mi emberek.
A hallásuk is kifinomultabb, mint az embereké. Ezt igazolja, hogy még a 33 000 Hz-es rezgéseket is könnyűszerrel felfogják!
A tengerimalacok nagyszerű „terráriumi” állatok, mert mint látjuk, hosszú életűek. Átlagos életkoruk 7-8 év, de néha előfordul, hogy egyik-másik 15 éves, náluk szinte matuzsálemi kort is megér.
Táplálásuk szinte alig tér el az egerekétől és a patkányokétól. A lenyelt táplálék 1/2 – 1 óra múlva kezd kiürülni a gyomrukból, és 8 óra alatt teljesen megemésztődik. Mivel növényevő, beleik hosszúak, csupán a vastagbél 70-95 cm hosszú.
Az is jellemző sajátságuk, hogy több mérgező növény - mint pl. a nadragulya, a beléndek – nem hat rájuk mérgezően!
A tengerimalacok tengerimalac táppal, zöld fűvel, szénával, zöldséggel, gyümölccsel, gabonamagvakkal táplálhatók. Ha az állatok korlátlan mennyiségű zöldtakarmányhoz juthatnak, külön ivóvízre nincs szükségük, ("állatvédők” nyomására itatásuk, a megfelelő mennyiségű zöldségekkel, gyümölcsökkel való etetés mellett is elterjedt lett, amit sajnos szegény állatkák veséje sokszor megsínyli). Amennyiben nem kapnak zöldeket napi rendszeresességgel gondoskodjunk tiszta ivóvízről, amit mindig nehéz, feldönthetetlen műkő vagy kerámiaedénybe, önitatóba öntsük.
A tengerimalacokat elegendő – télen-nyáron – egyszer etetni. Az el nem fogyasztott takarmányt másnaponta távolítsuk el.
Vannak, akik azt tartják róluk, hogy nem szobatiszták. Mások szerint férőhelyük egy bizonyos, kiválasztott részébe ürítenek, vizelnek, s ezt a szokásukat következetesen betartják, így értelemszerűen az a sarkot kell gyakran és alaposan tisztítani – alomcserével együtt -, amelyet „latrinának” használnak.
Elhelyezésükre – 2-3 állatra gondolva tökéletesen megfelel egy min: ½ m2 –es ketrec. Ahány állatot tartunk, annyi búvóhelyet létesítsünk. A férőhelyük aljára rakjunk forgácsot, pellet almot.
A tengerimalac a huzatos, hűvös, párás környezetet nem kedveli. Ott hamar megbetegszik, amit nehéz, máskor ziháló légzése is elárul. Ha megbetegszenek, rögvest helyezzük ketrecüket meleg, száraz helyre. Az egyedül tartott állatok nappal többet alszanak, alkonyatkor ébren vannak. Ha több tengerimalacot tartunk együtt, azok többnyire nappal vannak ébren és az est leszálltával térnek nyugvóra.
A tengerimalacokra jellemző, hogy kissé félénkek, félrehúzódó természetűek. Ha kézbe vesszük őket, nyugodtan, minden különösebb fészkelődés nélkül elviselik a simogatást. Nem harapós állatok. Ha megijednek, füttyentenek, síró, nyüszítő hangot adnak, és a legközelebbi sötét sarkok valamelyikébe iramodnak.
A szobában, lakásban szabadon bocsátott – és felügyelet nélkül hagyott – tengerimalacok könnyen megrághatják a szőnyegek, függönyök rojtjait.
Kedves állatok, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt ajánljuk őket."
PÉNZES BETHEN – KISEMLŐSÖK A LAKÁSBAN 1997. AUGUSZTUS
