16/08/2025
Mostanában többször is elgondolkoztam rajta, hogy mennyi időt és energiát emésztettem fel az életemben indokolatlan túlbonyolításokkal, túlgondolásokkal vagy megfeleni akarásokkal és hogy ezek jellemzően milyen jó talajt is szolgáltattak szorongásra, csalódásra, hitvesztésre, stb.
Mert minél több energiát raksz valamibe FELESLEGESEN, annál gyorsabban égsz ki, veszted el a motivációdat és a hited az egészben. És ha a csalódásokra a logikus analízis és egyszerűsítés helyett az automatikus válaszod a túlkomplikálás, akkor kész is egy spirál, amiből egyre rosszabbul jössz ki.
És nagyjából hasonlót látok sokszor kutyázásban is.
Adott egy probléma, legyen az most bármi, ami komolyabb nehézségnek tűnhet és annak X számú komponense, amik viszont külön-külön valószínűleg nem is igazán bonyolultak.
Persze ha csak magát a “problémát” nézzük, akkor az lehet hogy “csúnyának” tűnik, de ha lebontjuk arra a pár dolgora, amit meg kell hozzá heggeszteni, akkor igazából tök egyszerű (de minimum sokkal egyszerűbb, mint amit néha mögé körítenek) a legtöbb eset, legalábbis papíron. A kivitelezés már nem mindig egy leányálom, ezt aláírom, kitartás nélkül kevés nehéz eset oldódik meg.
De talán pont ezért is kell leginkább JÓ segítség, hogy 1. felesleges körök nélkül jó pályára kerüljön az adott páros, és 2. támogatva legyen, hogy rajta is maradjon, menjen el a végéig, vagy ameddig szükséges.
Ehelyett viszont ami elég gyakran történik, hogy 1. Vagy iszonyat félre diagnosztizálnak vagy szándékosan túlbonyolítanak, pl. egy egyszerű unalomból rombolásra, pihenni nem akarásra vagy exit frusztrációra ráfogják, hogy az bizony szeparációs “szorongás”, amit így egy egyszerű tréningterv és pár hét gyakorlás helyett hónapokig-évekig kell majd csinálni (meg gyógyszerezni) vagy 2. Netto hozzánemértésből egy sémába egyszerűsítenek mindent, pisilést-szaglászást-ugatást-harapást-BÁRMIT: ”Nem vagy falkavezér” :D / nem vagy elég kemény / ellenkondicionáld a végtelenségig az akármit, stb.
A probléma mindkettővel, hogy ha csak nem kapcsol be a mázli faktor, akkor csalódás lesz a vége.
És ha mondjuk az egyik csalódás után következő próbálkozásra meg pont a másikba fut bele az ember, akkor hirtelen 2/2 zsákutca, azaz akár joggal is gondolhatja az alany, hogy ő "mindent" megpróbált, és egyszerűen hitét veszti magában, vagy a megoldás lehetőségében.
Pedig az szinte mindig van, és nem ritkán sokkal egyszerűbb és logikusabb, mint gondolnák.
No nem varázspálca egyszerűség, abszolút nem ezekről az elképzelésekről beszélek itt. Aki úgy áll hozzá egy problémához, hogy az tőle függetlenül van, vagy oldódik meg, azzal nem is fogok semmit kezdeni.
Az átlag hozzám befutó emailek és üzenetek viszont jellemzően hasonlóan kezdődnek (kisebb-nagyobb eltérésekkel), mint a legutóbbi, pont tegnapról : “Az elmúlt időszakban 6 trénerhez is elvittük, de sajnos nem nagyon tudtunk ezzel a viselkedéssel előre jutni!”
Nem láttam még ezt a kutyát, ezért nem tudom biztosra mondani, hogy megoldom. De az elmúlt évek tapasztalata az, hogy az ilyen üzenetek után látványos fejlődéseket indítottunk el.
Mert nem kapkodok és semennyire sem fontos nekem, hogy amit csinálok az húdelátványosnak/húdetudományosnak látszódjon/hangozzon kifelé, az eredménye viszont sokkal jobban érdekel.
Ugyanis ha lebontunk egy tüneteggyüttest a VALÓS alkotóelemeikre, mert ÉRTJÜK ezeket, akkor sokkal valószínűbb, hogy lehet rá egy egyszerű terv, ami nem egy egymondatos vagy fiókból előhúzott sablon, sem pedig egy egó vagy ideológia szülte agyonbonyolítás, hanem egy olyan megoldás, ami lépésről lépésre javítja ki a nagy képet, miközben nem pusztul bele sem a gazdi, sem a kutya, utóbbi esetében szószerint is értve.
Mert a kutyaélet igazságtalanul rövid.
Ez sajnos nem jelenti azt, hogy feltétlenül mindent lehet vagy kell gyorsítani, de a FELESLEGES körökre biztosan nincsen semmi szükségük, se idejük.
Szóval ha épp te is úgy vagy vele, hogy megspórolnál pár további felesleges kört, akkor írj nyugodtan emailt vagy üzenetet és megbeszéljük, hogy mit tehetünk együtt az ügy érdekében!
