30/06/2025
Üzenem annak a BMW-s fiatal hölgynek, aki ma délelőtt a Szépjuhászné út hajtűkanyarjának kellős közepén állt meg, nem törődve az enyhének nem mondható forgalommal, hogy hálásan köszönöm, amit tettél.
Az emberi közöny időnként olyan erővel csap arcon, hogy hajlamos vagyok megkérdőjelezni az emberiségbe vetett hitemet, erre jössz Te, és a majdnem 180 fokos kanyar bevétele közben, a szembejövő forgalomra is figyelve kiszúrod, hogy Gertrúd az oldalán fekszik a földön, én pedig telefonnal a kezemben ácsorgok mellette.
Ennyit a sztereotípiákról: a „nincsenek már jó emberek”, a „béna női vezetők”, a “bunkó BMW-sek” és a hasonló ostoba narratívákról.
Amikor kikiabáltál az ablakon, hogy tudsz-e segíteni, nem akartam feltartani a forgalmat, ezért csak nagyon megköszöntem, és annyit mondtam, hogy minden rendben, csak Gertrúd elfáradt.
De a köszönöm sovány kifejezése annak az őszinte hálának, amit érzek. Azért, hogy semmivel nem törődve megálltál, amikor azt láttad, valaki talán bajban van. Azért, mert nagybetűs Ember voltál egy kutyával és egy embertársaddal.
Biztos vagyok benne, hogy Neked ez természetes, de a társadalmunkból már kihalófélben van, ezért vagyok még hálásabb Neked, hogy fénysugárként mutatod az utat azoknak, akik még akarják és merik őrizni az emberi értékeket.
Remélem, eljut hozzád az üzenetem. Szeretném, hogy tudd, hogy Gertrúd hatalmas utat járt be az elmúlt öt év alatt. Három-négy hetes korában a testvérével, Grétával együtt kidobták egy pusztába. A sors kegyes volt hozzájuk (ha már az emberek nem), és életben maradtak. Mindent megteszünk értük, és egy csodálatos pótszülőjük is van Lord személyében, de Gertrúd kihívásai nem értek véget. Kétoldali súlyos csípőízületi betegséggel diagnosztizálták 7 hónapos korában, kétszer volt eddig csigolyaelcsúszása, egyszer epilepsziás rohama, eleinte még egy kidőlt fa törzsén sem tudott átmászni, és a zömökebb testalkata miatt lassabb is, mint a többiek.
Ezért áll meg időnként pihenni, amikor elfárad. Ez történt most is. Éppen egy kedves barátommal beszélgettem telefonon séta közben, és amikor Gertrúd mackó lefeküdt pihenni, mindannyian megálltunk. Ekkor láttál meg minket. Lord és Gréta pontosan tudja, hogy ilyenkor kicsit várunk, míg Macika feltöltődik, aztán megyünk tovább. Te nem tudhattad, és készen álltál, hogy segíts nekünk. Megálltál, amikor mindenki más rohant.
Gertrúd jól van. A csípőbetegségéből csodába illő módon gyógyul, az önbizalma rengeteget nőtt, már létrára is felmászik egyedül, hatalmasakat kirándulunk, és hatalmasakat játszik Grétával és Lorddal. Csodálatosan tanítja nekünk, embereknek, hogy hogyan hozzuk ki a legtöbbet az életünkből.
Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok Neked, hogy bebizonyítottad, létezik még önzetlen segítség, és vannak még olyan emberek, akikre körülményektől függetlenül lehet számítani, ha baj van.
Remélem, eljut hozzád az üzenetem, és küldhetek Neked egy dedikált példányt Gertrúd és Gréta – mancsnyomok a boldogságba című könyvemből, hogy még jobban megismerhesd azt a bundás hőst, aki miatt ma Te is hős voltál. És akinek a kétlábú társát egy szívmelengető élménnyel ajándékoztad meg. 🐾❤️
Szeretettel:
Kocsis Gábor és a Kutyik – Gertrúd, Gréta és Lord 🐾
